A ló néz, a csikó lát, a Milan idegenben verte a Bolognát
Akárhogy is nézzük, ez három pont! Ráadásul sorozatban a második! Az idei szezonban eddig mindössze egyszer volt erre példa, mégpedig a Verona és a Brescia elleni kiszenvedett győzelmek alkalmával.
Őszintén bevallom voltak félelmeim a meccs előtt, de persze titkon reménykedtem egy győzelemben. Akár csak egy aprócskában is. Ezt a Bolognát nem gondolom egy rossz csapatnak, de lényegében jött a papírforma. Már ha lehet papírformáról beszélni manapság a Milan esetében.
Piateknek úgy tűnik csak büntetőből megy idén a gólszerzés. Ha minden meccsen befújnak egyet és bevágja, még talán sikerül összekalapoznia a szezon végére a tavalyi gólátlagát. A szurkolók úgy tűnik ismét a szívükbe fogadták a támadót, hiszen gólja után meg is szólalt az a bizonyos "pom-pom-pom" rigmus, az ellenfél nagyon primitív "Milan Milan vaffanculo!" kiabálása után/közben. Szidjanak csak minket nyugodtan, mint a bokrot, a győzelem akárhogy is nézzük, a Miénk!
Theo Hernandez továbbra is fantasztikus, bár azért az öngólért és az összehozott tizenegyesért kár. Egy jó tanáccsal azért ellátnám: egy ilyen gólöröm után a közeljövőben ne nagyon menjen turistáskodni Bologna városába, mert úgy megverik, mint szódás a lovát. Jelenleg 4 gólos a nyár legjobb szerzeménye, ami csak azért szomorú, mert jelenleg balhátvédként Piatekkel karöltve vezeti a házi góllövő listát. És itt a kulcsszó a "balhátvéd"! A góljánál külön dicséret illeti Susot, aki egy pazar labdával ajándékozta meg a védősor mögül kitörő "balszélsőtámadóvédőt", aki szerencsére nem hibázott!
Egy jó formában lévő Bonaventura úgy hiányzott erre a középpályára, mint egy falat kenyér! Érezhetően feljavult a csapat előre játéka. Persze továbbra sem kell hanyatt vágni magunkat, de azért ahonnan indult ez az egész futball csapatnak csúfolt szerkezet, ahhoz képest ez így most eléggé rendben volt.
Sajnos még mindig elég sok a pontatlanság az ellenfél tizenhatosánál. Ez talán a mérkőzés hosszabbításában volt a legszembetűnőbb, mikor emberfölényben vezethettük rá a labdát a Bologna védőire, ráadásul több alkalommal, de egyik támadást sem sikerült gólra váltani.
Összességében egész jót mentek a srácok, aminek a jutalma egy győzelem és 3 pont. Na meg persze a tabellán elfoglalt 10. hely! Jelen állás szerint Európa közelebb van, mint a kiesés. Ha csak 1 ponttal is, de végre közelebb van! Még az is lehet, hogy az őszi szezon végére valami végre összeáll és elindul a csapat felfelé. Ez az idegenbeli győzelem nagyszerű indítása lehet ennek, hiszen a soron következő két meccs is a nyerhető (mit nyerhető? kötelező!) kategóriába tartozik. Decemberben eddig két meccsen 6 megszerzett pont a mérleg, ami remélhetőleg még a hármas szám többszöröseivel gyarapszik Karácsonyig!
Pontosan egy hét múlva Vasárnap, a Sassuolo látogat a San Siroba. Ha a Bolognát sikerült legyűrni, akkor nem is lehet kétséges, hogy azon a meccsen is a minimális elvárás csak a 3 pont megszerzése lehet! Ha ezt még egy a mainál is jobb játékkal tesszük, akkor azt hiszem minden szurkoló maradéktalanul elégedett lehet ezzel a hónappal!
Forza Milan!
